1Sám 25,1–17 és Mt 20,29–34

(ÓSZ) „Káléb nemzetségéből való” (3). Ki volt Káléb? A 12 kém közül azon kettő egyike, aki Istenben való bizalma miatt buzdítani tudta népét a nekik ígért föld elfoglalására. Utódját, Nábált ez a múlt, valamint a belőle fakadó megbecsülés és gazdagság gőgössé tette. És ki volt Isai? Dávid édesapja. Egy nem nagy múltú, pásztorkodással foglalkozó ember, akiről Nábál lenézően beszélt. Ősök és utódok hatással vannak egymásra. Egyiket a másik alapján ítélik meg, egyik a másikra szégyent vagy dicsőséget tud hozni. De a kettő nem lehet ugyanaz. Nábál nem Káléb, Dávid nem Isai. Őseink lehetnek előttünk jó vagy rossz példák, de ugyanolyanok, mint ők, nem leszünk. Az, ahogyan élünk, fényt vet a múltra és a jövőre is. Nem utolsósorban pedig mi Krisztus nevéről neveztetünk. Éljünk hát úgy, hogy ne miattunk gyalázzák Urunk és őseink nevét!

Fohász: Istenem, köszönöm, hogy Hozzád tartozhatok, a Te családodba, a Te gyermekeid közé! Hálát adok őseimért, akikre büszke lehetek. Segíts abban, hogy méltó lehessek ahhoz a névhez, amit nekem adtál! Ámen.