1Sám 24 és Mt 20,20–28

(ÓSZ) „Akkor az emberei ezt mondták Dávidnak: Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az ÚR, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz” (5)! Éppen ez az a két dolog, amit nem szabad megtennünk: az emberek szava szerint és a saját belátásunk szerint cselekedni – anélkül, hogy megkérdeztük volna az Urat. Pedig nagy lehetőség nyílt Dávid előtt! Véget vethetett volna bujdosásának. Ő azonban meg tudta fékezni szíve indulatát és embereit. Eddig az Úr megmondta, mit tegyen, erről a lehetőségről azonban nem szólt. Dávid emberei mondják, nem az Úr, hogy itt az alkalom. Hirtelen adódó lehetőségeknél mi is beleeshetünk abba a hibába, hogy az Úr megkérdezése nélkül döntünk. De nem biztos, hogy az a jó, hogy az az Úr akarata, amit mi annak akarunk látni. Mindig, mindenben az Urat kérdezzük meg először, döntéseinkben az ő tanácsára hagyatkozzunk!

Fohász: Köszönjük, Atyánk, hogy Te megismerteted velünk az igaz értékeket. Köszönjük azt is, hogy a Veled való naponkénti kapcsolatban személyes útmutatást adsz nekünk! Bocsásd meg forrófejűségünket, és add, hogy mindig, mindenben a Te tanácsod szerint járjunk el! Ámen.