1Sám 23,1–12 és Mt 20,1–16

(ÚSZ) „Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok” (15)? Ezen a világon minden Istené. Mindennapi kenyerünk és azon felül való javaink Isten gondviseléséből és jóságából adatnak meg nekünk. Szomorú, hogy az ember bűnös szívvel bánik ezzel a sok ajándékkal. Van, aki nem tud hálás lenni azért, amije van, hanem haragszik Istenre azért, amije nincs. Mások rossz szemmel nézik azokat, akiknek több jutott. Azok pedig, akiknek sok van, inkább dúskálnak, és nem segítenek a rászorulóknak. Isten ajándékai az egész emberiség számára elegendőek lennének. Nem igazságtalan Atyánk van, hanem önző testvéreink. A példázatban Isten legnagyobb ajándékáról, az üdvösségről van szó, amit ő minden hozzátérő gyermekének megad, függetlenül attól, hogy mikor tért meg vagy mennyit szolgált. Ez a legnagyobb kincs. Ennek birtokában öröm Isten szőlőjében dolgozni, és az ő közelében lenni.

Fohász: Bocsásd meg nekünk, Atyánk, hogy önzők és irigyek vagyunk. Abból élünk, azzal rendelkezünk, ami a Tiéd. Sáfároknak tettél minket javaid felett, mi pedig a magunk hasznát nézzük. Formáld szívünket alázatosabbá, hálásabbá, hogy teljen meg a Te igazságoddal. Ámen.