1Sám 16 és Mt 17,24–27

(ÚSZ) „A ti mesteretek nem fizet templomadót” (24)? A mózesi törvények szerint minden 20 éves és annál idősebb zsidó férfinak évente két drachmát kellett fizetnie a templom számára, istentiszteleti célra. Ebből fedezték az Istennek felajánlott dolgokat és szolgálatokat. Egyedül a papok és léviták mentesültek az adó fizetése alól. Az olvasott történetben Jézust a templomadó megfizetésére figyelmeztetik. Őt, a legnagyobb tanítót, az egyedülálló Mestert, az életét feláldozó Főpapot. Őt, aki Isten Fia, aki egy az Atyával. Neki kellene hozzájárulást fizetnie? Hát nem komikus és nem szomorú ez egyben? Pedig hányszor várjuk mi is a hozzájárulását. Elvárjuk, hogy ha már járunk templomba, olvassuk a Bibliát, próbálunk az ő parancsai szerint élni, akkor bizony ő is hozzájárulhatna a mi életünkhöz: megsegíthetne, plusz juttatásokban részesíthetne. Ezt várjuk attól, aki már mindenét odaadta nekünk…

Fohász: Drága Jézus! Bocsásd meg, hogy nem tiszta az istentiszteletünk! Nem pusztán hálából, szeretetből és önátadásból fakad, hanem belevegyül sok számítás és elvárás is! Köszönjük, hogy ezt a gyarlóságunkat is megbocsátod! Kérünk, segíts, hogy imádatunk tisztább és igazabb lehessen! Ámen.