Józs 4 és Ef 2,11–22
(ÓSZ) „Tizenkét követ állíttatott föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetség ládáját vivő papok lába állt" (9). Könnyen felejtünk. Egy-két nemzedék elmúltával annyi minden feledésbe merül egy közösség életében. Az 1932-ben nyugdíjba vonult elődömről a gyülekezetben
senki sem tudta megmondani, hol van eltemetve. Isten nagy jósága vezetett el egy határ menti gyülekezet templomához, ahol teljesen váratlanul megláttam sírkövét. Józsué nem magának állít emléket, hanem Isten parancsa szerint cselekszik. Emlékkövek kell, hogy hirdessék: az Úr akaratából megállt a Jordán folyó vize, s a nép száraz lábbal kelhetett át rajta. Tegyük ismertté az Úr nagy tetteit a lehető legszélesebb körben, hogy nemzedékek sora tudja: életünknek Ura van, akinek szavát követni kell.
Fohász: Emléktáblák beszélnek emberekről, emberi alkotásokról. Urunk, Te figyelmeztetsz arra, hogy ha mi nem teszünk bizonyságot Rólad, a kövek fognak megszólalni. Köszönjük, hogy adsz erőt, hitet, reménységet, hogy szólni tudjunk szeretetedről és áldozatodról mindenki előtt. Ámen.