Józs 11 és Ef 5,21–33
(ÚSZ) „De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét" (33). Pál nem párkapcsolati tanácsadással áll elő, nem is házasságmentő ötleteket ad, hanem arra tanít, hogyan kell jól szeretni. Talán akkor lesznek értékessebbé az apostol szavai, amikor elkezdenek fogyni a tartalék életörömök a házasságból, amikor a viharos szerelem és a hústépő ölelés már a múlté. Amikor már csak a „rég volt, igaz sem volt" érzése fűz egymáshoz. Amikor egyszerűbb lenne tovább rontani a statisztikát, és felrúgni azt az álbiztonságot, amiben egy ideje kínosan fészkelődünk. Ha már nem tudunk boldogan lubickolni egymás szeretetében és tiszteletében, ideje lomtalanítani, és sok vackot kidobni a poggyászunkból, hogy újra tudjuk egymást lelkesíteni: felfelé. Az apostol elárulja a biztos módszert. Kezdjük azzal, amit Isten tett velünk Jézusban: adjuk önmagunkat a másikért.
Fohász: Istenem, de jó, hogy még látunk egymásban szeretnivalót! Segíts, hogy naponta vegyem észre mindazt a szépet, amivel Te a társamat felruháztad, amikor megalkottad. Add, hogy félve, vigyázva őrizzem ezt a szépséget. Uram, Te ma is úgy szeretsz, azzal a frissességgel és lelkesedéssel, mint az elején. Érthetetlen... De köszönöm! Ámen.