Józs 10,16–43 és Ef 5,18–20
(ÚSZ) „Teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket" (18-19). Akkor kezdjük! Leveted magadról a Rád szabott kényszereket, filterezett valóságodat. Elnémítod az elvárások által Rád fonódott és Rád nehezedő szavakat. Aztán belépsz Isten jelenlétébe, mintha csukott szemmel kiállnál a napra. És félelem nélkül feltársz minden szégyent, rettegést, kínt, rendetlen vágyat. Közben meglebben a szél, egyre erősebben, mégis simogatva fúj. Beengeded a dallamát a lelkedbe, és énekelni kezdesz. A zsoltárok és dicséretek lepucolnak minden hamisságot, átmossák az érzéseidet, átrendezik a gondolataidat. Te pedig csak hagyod, hogy tisztogasson, gyógyítson. És érzed, hogy lelkedet kezdi betölteni a mennyország öröme. Próbáld ki! Kéred és engedd, hogy átjárjon Téged is Isten Lelke!
Fohász: Szabadíts fel, Uram, és tölts be Önmagaddal. Már tudom, hogy egyáltalán nem veszélyes feltárni magam előtted, mert Te bőrünkbe bújtál, szenvedtél és halálosan szerettél. Hadd érezzem szereteted és jóságod ritmusát, és hadd énekeljek hálát adva sok áldásodért. Ámen.