Józs 10,1–15 és Ef 5,15–17
(ÚSZ) „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek" (15). Nem olyan régen átélhettük, milyen az, mikor ránk omlik az idő. A mindennapi zakatolásból belekerültünk egy olyan csendbe, amelyben a belső hangok erősödtek fel. Lelassult, elmélyült a napok pattogós üteme, mint amikor régen húzni kezdte a magnó a szalagot, mielőtt teljesen elakadt volna a lejátszó. Volt időnk azon gondolkodni, hogy büntetés-e, vagy figyelmeztetés a világjárvány. Olyan meggyőzően mondogattuk, hogy a vírus kirobbanása kitűnő alkalom arra, hogy visszavegyünk a tempóból, és jobban odafigyeljünk egymásra. És? Hol folytattuk? Éltünk a lehetőséggel? Már mindegy, most kérjük a Szentlelket! Hogy a belső hangok Jézus szavai legyenek, és lelassult, elmélyült lelkünk imádkozni tudjon. Használjuk ki az alkalmas időt.
Fohász: Uram, köszönöm, hogy amikor elakadok, amikor csak az erőtlenség sűrűsödik lelkem peremén, Te elküldöd Lelkedet, és megmutatod, hogy lehet másképp élni. Nem rutinból, nem önmagam szerint és önmagamért, hanem a Te akaratodat keresve. Köszönöm Szentlelkedet! Ámen.