Józs 9 és Ef 5,1–14
(ÚSZ) „Önmagát adta értünk áldozati ajándékul" (2). Szerintem Isten pünkösdi ajándéka nem egyszerűen a Szentlélek. Mert a Lélek arra emlékeztet, ami már történt és hitté teszi bennünk az üzenetet. Beindítja, felgerjeszti bennünk az evangéliumot, hogy ne önmagunkba zárt világunk titkai, sebei, örömei, emlékei és összetört álmai kavarogjanak bennünk, hanem Isten békessége, amely átjárja lelkünk minden zugát, hogy megragadjuk értelemmel és szeretettel azt, akit kétezer évvel ezelőtt nekünk ajándékozott: Jézus Krisztust. A Szentlélek isteni szeretetével betört a mi bezárkózott világunkba, hogy elhozza nekünk Jézus Krisztust. Mi pedig félünk. Pedig nem kellene! Mert amikor az Úr ennyire közel jön, akkor nem megszégyeníteni akar, hanem megbocsátva magához ölelni. Magának akar minket, és ezt nem hatalmára hivatkozva, erőszakkal teszi, hanem türelemmel, csendesen munkálkodva.
Fohász: Jézusom, emberré lett Istenként vállaltad maszatos, kusza sorsunkat, de legyőzted a halált is. Önmagadat ajándékoztad nekünk. Érzem, hogy szereteted ki akar csordulni, ki akar áradni rám. Szentlélek Isten! Engedem. Elfogadom. Most. Ámen.