Ezsdrás 1 és 1Jn 5,1–5
(ÚSZ) „Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk" (4). A történelmet mindig a győztesek írják – szoktuk mondani, ha olyat hallunk, ami nem egyezik meg a szerintünk való igazsággal. Ki a győztes? Az, akit egy porfészeknyi tartomány kicsiny zsarnokai elintézhetnek ostorcsapásokkal és szögekkel? Aki vérző testtel egy fán függ? És mi, akiket vereségek, látványos kudarcok kísérnek, győztesek volnánk? Azt írja János, hogy Krisztusban valóban győztesek vagyunk. A hit, amit ajándékba kaptunk a Szentlélektől, az győzelmi zászló. Belegondoltál már abba, hogy a győztes oldalon állsz? De jó lenne egymást erre emlékeztetni fogyatkozó közösségeink láttán. Arra, hogy Krisztus győzelmének nem járt le a szavatossága, hogy a számok, az esélyek Isten számára nem jelentenek akadályt. És de jó volna úgy sietni vasárnaponként a házába, mint ünnepre érkező győztesek.
Fohász: Uram, néha az az érzésem, hogy versenyt űzöl abból, hogy a tragédiákat, a nem várt eseményeket győzelemmé változtasd. Nem a kiszámíthatóságoddal aratsz győzelmet, hanem azért, mert kegyelmes Isten vagy. Köszönöm, hogy én is ott állhatok melletted. Ámen.