Józs 21 és 1Jn 2,26–29
(ÓSZ) „Nyugalmat is adott nekik az ÚR mindenfelől" (44). Isten népe maga mögött tudhatja a pusztai vándorlás nehéz évtizedeit. Kánaán földjén megharcoltak minden városért, majdnem minden ott lakó néppel. Végre nyugalom volt. De jól is tud esni, ha néha megadatik! Forgatag az élet, és sokszor nincs benne sem pihenő, sem nyugalom. A nehézségek, a bajok egymást érik a küszöbön, belénk fészkeli magát a világ fájdalma, s e zsúfoltságban türelmetlenné torzulunk. A félelem megpróbálja az Isten iránti bizalmat egészen kiszorítani a szívünkből. Aztán közbelép az Úr. Megszólal. Lassan hatni kezd a szava, mert nem nagyhangú levegőbe beszélés, hanem csendes lélekbe suttogás. Ha az Úr szól, átélhetem, hogy már nem a háborgás a bérlő idebenn. Fellélegezhetek. Vele visszaköltözött belém a nyugalom.
Fohász: Békesség Fejedelme! Bárhová is vezet az utam, tudom, velem vagy. Bár biztos lesz, amikor a nyugalom és reménykedés helyén a zűrzavar lappang majd. De nem kételkedem: be fogsz vinni a tejjel és mézzel folyó Kánaánba, és amerre nézek: mindenfelé nyugalom lesz. Köszönöm! Ámen.