Józs 17 és 1Jn 2,1–6
(ÚSZ) „Ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus" (1). Mert van olyan, hogy „vétkezik valaki". Mondjuk én, vagy Te. Nehéz kikerülni, hiszen mindent átsző a bűn. Utat lel magának a bensődig, a szívedben talál lakozást, kitölti lelked minden bugyrát. Mintha a saját képére és hasonlatosságára akarna formálni. És van, amikor sikerül is neki. És van, amikor úgy érzed, elmerülsz. Aztán jön a felismerés: vétkeztem. De azonnal dühös indulattal véded magad, mert mások sem különbek tőled, sőt. Végül a szomorúság és önsajnálat mélységeiben elhallgatsz. Ekkor végre szót emelhet érdekedben az, aki először állt oda az Atyához Érted és minden emberért: a Pártfogó. Kudarcodban támogat, bűneidből megtisztít, zárkózottságodba is kedvesen szól. Mert szeret Téged!
Fohász: Uram, Te ismered a lelkemet. Tudod, mi zajlik itt belül, a lehúzott redőnyök mögött. Tudod, mivel küszködöm. Szeretném, ha nem kellene szüntelenül a vétkeimmel hadakoznom, hanem teljesen betöltenél, hogy ne is maradjon hely bennem a bűnnek. Uram, kérlek, találj otthonra bennem. Ámen.