Józs 16 és 1Jn 1,5–10
(ÚSZ) „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg" (8). Néha magunknak is elhisszük, hogy semmi nem hiányzik, nem gátol, nem húz le, nem akadályoz. Meggyőzzük magunkat, hogy minden rendben van. Ez a néhány igevers azonban arra bátorít, hogy magunkba tekintsünk, hogy felismerjük, milyen torzulások vannak az életünkben. Olyan, mint egy vallató fény, azt világítja meg, amit eltitkoluk, elhallgatunk és eltűrünk magunkban. Jó lenne ma meglátni azokat a bűneidet, amelyekhez már rég hozzászoktál, de félsz beszélni a haragvó, bosszúálló, szigorúan igazságos Isten előtt. Miért tűrne meg ennyi hibával? – kérdezed. Jézusért! Aki magára vette minden vétkedet. Aki megbékéltette a bűnök miatt haragvó Atyát. Aki magára vette az Atya jogos ítéletét. Aki miatt igaznak tart. Jézusért, meg fog bocsátani...
Fohász: Istenem, látod, milyen hamar elfárad a szemem Igéd világosságán. Képes vagyok azt hazudni, hogy a Tiéd vagyok, de csak félig-meddig járok a Te világosságodban, inkább bevackolom magam lelkem félhomályos zugaiba. Kérlek, emelj ki önmagamból! Ámen.