Józs 14 és Ef 6,10–24
(ÚSZ) „Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében" (10). Meg kell erősödnöm – mondogatod görcsösen magadnak. De képtelen vagy megragadni az erőt. Úgy érzed, valami megszakadt benned. Elfáradtál. A hitben, a reményben, a szeretetben. A bűnök elleni harcban. A megbocsátás mázsás terheit cipelve. Imádkozol, várod, hogy az Isten kiemeljen ebből az erőtlenségből. De lehet, hogy nem fog kiemelni... Inkább belép Hozzád. Mert neki arra is van hatalma, hogy leereszkedjen a mélységbe, ahol már csak a saját gondolataink, szorongásaink, zátonyra futott megoldásaink maradtak. Megdöbbentő, de nem is mi hívjuk, zsugorítjuk, gyömöszöljük bele Istent a történetünkbe, hanem ő lép be a mi életünkbe! Aztán egyszer csak észreveszed, hogy szűnik a gyengeség, szép lassan az ő ereje tölti el az életedet. Kérd, hogy így legyen, és várd türelemmel!
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy nem kell mindig hősnek látszanom. Te akkor is megállsz mellettem, ha magam alatt vagyok. Eljössz hozzám mélységeimbe, hogy kapaszkodhassak ígéreteidbe, hogy áldásaid megerősítsenek. Köszönöm, hogy nem mondasz le rólam, és újra visszaemelsz az éledbe. Ámen.