Józs 5 és Ef 3,1–13
(ÚSZ) „Őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által" (12). Olyan távol tudunk kerülni Isten dolgaitól, olyan idegenné tud lenni számunkra... Félelmeink, bizonytalanságunk, bizalmatlanságunk gyakran kizárja őt az életünkből. Nem ártana mégis legalább résnyire nyitva hagyni az ajtót! Hogyha éppen elveszettnek éreznéd magad, belesne Rád a gondoskodó Isten. Hogyha nehézségbe süppednél, megtartó, felemelő tekintete erősítene. Hogyha hibáznál, és saját felelősséged szomorítana, a megbocsátást látnád szemében. Pál apostol szélesre tárta lelkét az Úr előtt. Sőt: lelkében az Úrral éli az életét. Ezért nem tudták őt fogva tartani a körülmények, nyomorúságok és bűnök. Jó, ha emlékszünk az apostol szavaira: Jézusban tárta ki Isten az ajtót, hogy utánunk jöjjön. Minden keménykedésünk ellenére nem erre vágyunk a leginkább?
Fohász: Uram, én csak Tőled elsodródni, elveszni és elrejtőzni tudok. Pedig érzem, hogy hívogat, vonz a Te kegyelmed. Kérlek, adj bátorságot, hogy leküzdjek minden szégyenlős ellenállást, és belehuppanjak az ölelésedbe. Ámen.