Ezsd 8,24–36 és Jel 4
(ÓSZ) „Ti az ÚRnak vagytok szentelve, ezek az edények is szentek, ez az ezüst és arany őseitek Istenének, az ÚRnak felajánlott önkéntes adomány" (28). A hazatérők háromnapi pihenést követően elszámolnak a templom számára hozott kincsekkel. Pontos kimutatást készítenek a hozott értékekről, és feljegyzik mindazok nevét, akik hozták és átvették a kincseket. Ez a hűség és aprólékos gondosság méltó az ügy szentségéhez, és példa az egyház javainak Istennek tetsző kezelésére. Az Úrnak felajánlott dolgokat szentnek tekintik. Mindez azt is jelenti, hogy a nagy Babilonban meggazdagodtak, igazi értékekre tettek szert, de vagyonukat nem maguknak tartják meg, hanem az Úr házát akarják gazdagítani. A nagy hazatérés tehát, nagy lemondással is jár. Bátor hitre van szükség, hogy a földi gazdagságról lemondva csak azzal foglalkozzunk, mivel gazdagítsuk gyülekezetünket és közösségünket.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, Te minden világi gazdagságról lemondva éltél a földön. Köszönöm, hogy engem is meg tudsz erre tanítani. Add, hogy hűséggel és aprólékos gondossággal bánjak mindazzal, amit nekem adtál, kérlek, soha ne legyek a Te vagyonod hamis sáfára. Ámen.