Ezsd 8,1–23 és Jel 3,14–22
(ÓSZ) „Ekkor böjtöt hirdettem ott az Ahavá-folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószágunknak" (21). Ezsdrás irányítja a fogságból hazatérőket, ott van a beszállásnál, a peronon. Mintha egy vonat indulna a szolgaság háza felől az ígéret földje felé. Az előkészület első teendői közé tartozik azok számbavétele, akik készek megválni a megszokott környezettől, eddigi életkörülményeiktől, és hajlandók hazatérni atyáik földjére. Sajnos, nem mindenki számára természetes a hazatérés. Ezsdrás böjtöt hirdet, vagyis bűnbánatban készíti magát és társait a hazatérésre. Kimondja, amit később Nehémiás nem mond ki, hogy szégyell sereget és lovasokat kérni. Ő Isten erejére nézve akar elindulni és megérkezni. Az Úr erejében bízva akar szembenézni minden ellenséggel.
Fohász: Én is jó utat kérek, Tőled, Istenem, magam és hozzátartozóim, gyülekezetem és egyházam számára. Nem csak elindulni szeretnék, hanem megérkezni is. Tudom, Uram, hogy nem a sereg és a lovasok, nem a földi fegyverek mentenek meg az ellenséggel szemben. Köszönöm védelmedet! Ámen.