Neh 5 és Jel 9,1–12
(ÓSZ) „Tartsd emlékezetben, Istenem, az én javamra mindazt, amit ezért a népért tettem" (19)! Nehémiásnak nem volt egyszerű dolga: végezte a munkát, gyűlést hívott össze, emberei ügyében hozott döntéseket. Meg is fogalmazza, hogy sokat dolgozott, de fizetséget nem várt, sőt embereit is az építkezés javára ajánlotta fel. Ezért is furcsa a sok önzetlenség után azt olvasni, hogy a saját érdemeit emeli ki. Károlit idézem: „Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e néppel cselekedtem!" Úgy tűnik, Nehémiás csak a saját kreditjének növelésére gondol, csak arra összpontosít, hogy Isten számítsa be a neki a sok jót, amit népéért tett. Lehet, hogy Te is önfeláldozó, sok munkát vállaló keresztyén életet élsz, de elfeledkezel önmagadról. Nehémiás úgy tartotta karban a lelkét, hogy arra kérte Istent, ne feledkezzen meg a sok jóról, amit népének adott. Ilyen kéréseid Neked is bátran lehetnek!
Fohász: Istenem, arra kérlek, tartsd emlékezetben mindazt a jót, amit munkámmal, szeretetemmel, törődésemmel igyekszem a Te dicsőségedre és embertársaim javára tenni. De könyörgöm, állíts meg rossz utaimon, fékezd meg hamis gondolataimat. Légy hozzám irgalmas ezen a napon is! Ámen.