Nehémiás 1 és Jel 7,1–8
(ÓSZ) „Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt" (4). Nehémiás a fogságba esettek leszármazottja, akik nem használták ki az alkalmat a hazatérésre. Neve magyarul azt jelenti: az Úr az én vigasztalóm. Nehémiásnak kevés közvetlen kapcsolata volt Jeruzsálemmel, felmenői a deportáltakkal együtt kerültek Babilonba, ő már száműzetésben nőtt fel. Mégis, személyében egy olyan embert látunk, aki Babilonban betöltött főhelye ellenére sem feledkezett meg az Úrról. A hallott hírek olyan hatással vannak rá, hogy napokon át szinte bénultan ül. A lelkiállapotát jellemző szavak: sírtam, gyászoltam, böjtöltem, imádkoztam, jól tükrözik, milyen mélyen átéli a hazatértek sorsát. Az Úr minket is vigasztalókká akar tenni közösségeinken belül, hogy átérezzünk minden gondot, problémát. Még ha gyakran távolra is sodródtunk.
Fohász: Sokszor közönyösek és érzéketlenek vagyunk. Nehéz együtt éreznünk másokkal. „Bűnös voltunkért, Uram, ó ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk" (RÉ 475). Ámen.