Ezsd 10,1–9 és Jel 6,1–8
(ÓSZ) „Ott ült az egész nép az Isten háza előtti téren, reszketve az ügy meg a zuhogó eső miatt" (9). Amíg Ezsdrás imádkozott, a nép „igen nagy sírással sírt". S közben „igen nagy gyülekezet" jött össze. A bűnvalló imádság hatása és a súlyos szankciók arra ösztönöztek mindenkit, hogy a megjelölt időben és helyen megjelenjenek. Noha a gyűlés a legesősebb hónapban volt, „az egész nép ott ült", ahol néhány hónappal korábban imádkozott Ezsdrás. Aki miután bűnnek mondta az idegen asszonyokkal kötött házasságot, vallástételre szólított fel, majd bejelentette: váljanak el a pogányoktól. A mai ige feltárja előttünk, hogy alapjában kétfajta reszketés, megrendülés van: testi és lelki. Van, amikor a külső körülmények, a szűnni nem akaró rossz miatt rendülünk meg, és van, amikor a lelkiismeretünk reszket, hogy az Istennel és egymással szembeni hűtlenségből lesz-e kiút. Csak Krisztusban szűnhet ez a reszketés!
Fohász: Úr Jézus Krisztus, köszönöm, hogy Te rámutatsz arra, ha valami Tőled idegennel kötök lelki házasságot. Köszönöm, hogy meg akarsz menteni minden olyan lelki vegyesházasságtól, amely romlásba visz. Ámen.