Ezsd 9,10–15 és Jel 5,11–14
(ÓSZ) „Istenünk, bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk, sőt megengedted, hogy közülünk néhányan megmeneküljenek" (13). Isten népe életében újra és újra fel kell fedezzünk két, teljesen ellentétes irányvonalat. Az egyik, hogy amikor Isten kegyelme új utat nyit, a nép engedelmeskedik. A másik, hogy a kegyelem és szabadulás ellenére a nép újra vétkezik és összekeveredik a pogánysággal. Az éppen fájdalmasan megtapasztalható összekeveredés miatt Ezsdrás sürgető, segélyhívó, válaszkereső könyörgést mond. Tudatában van annak, hogy az Úr meg is semmisíthetné a népet. Mégsem akar senkit erőszakosan megtéríteni, hanem segítséget, kiutat és megbocsátást keres. Nem az atyák mércéjével méri a fiakat, hanem az ige mércéjével. Imádságos szívvel azon szorgoskodik, hogy ebben a kilátástalan helyzetben megtalálja Isten akaratát.
Fohász: Mennyei Atyám, gyakran kilátástalan zsákutcának látom az életemet, és meredeken lejtősnek érzem közösségem életét. Sürgetve kérlek, könyörülj, hogy a Te mércéddel mérjem mindazt, amiben vagyok, és a Te mércédhez igazítsam mindazt, amit tenni akarok. Ámen.