Ezsd 9,1–9 és Jel 5,1–10
(ÓSZ) „Akkor körém gyűltek mindazok, akik remegve gondoltak Izráel Istenének az igéire a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. Én pedig magamba roskadva ültem" (4). A főemberek részletesen tájékozódtak a gyülekezet állapotáról, és jelentést tettek Ezsdrásnak, aki megállapítja, hogy az idegenekkel kötött házasságok következtében Izráel elszakadt Istenétől. Ráadásul éppen a papok és léviták voltak az elsők e hűtlenségben. Ekkor Ezsdrás köré gyülekeznek azok, akik szó szerint belerendültek abba, amit a nép körében láttak és amit erről mondott az Úr. Ezsdrás mások helyett is szégyenkezik, másokért is közbenjár, megszaggatja ruháját. Nem először látjuk alakján keresztül azt a közbenjárót, főpapot, aki bűneink súlyát felismeri és belerendül hűtlenségünkbe. A Jelenések könyve egyszerűen Báránynak nevezi őt, aki értünk megöletett és minket vérével megvásárolt minden népből és törzsből (Jel 5,6–10).
Fohász: Úr Jézus Krisztus, bocsásd meg, hogy vétkem, mulasztásom és hűtlenségem sokszor meg sem rendít engem. Köszönöm ezért, hogy arra is tanítasz, igenis remegjek bele abba, amit magamban és környezetemben látok. Isten Báránya, kérlek, könyörülj rajtam! Ámen.