5Móz 33 és Mt 12,22–30

(ÓSZ) „Boldog lehetsz, Izráel! (...) Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod” (29). Mózes Isten áldásával indítja útra Izráelt, a népet az ígéret földje, a jövőjük felé. Minden vasárnap, az istentisztelet végén ránk is kimondják Isten áldását, ezért az Úr mai népeként mi is áldással indulhatunk útra: a következő hétbe, annak küzdelmeibe, munkáiba, feladataiba.„Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod.”Állj meg, és ízlelgesd egy kissé ezeket a szavakat, ezt az igét – Isten örökké, tehát ma is érvényes szavát!„Boldog lehetsz”– és mondd ki itt a saját neved! Mert megáldott téged Isten„mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban” (Ef 1,3). Ne félj ezt elfogadni, örvendezz ennek, mert ha így teszel, bármiben is legyél, bármi is jöjjön eléd, Isten áldása rajtad keresztül is áradni fog környezetedben.

Fohász: Uram, köszönöm, hogy annyi mindenben megsegítettél, oly sok győzelmet adtál már nekem. Köszönöm, hogy most is azzal az ígérettel küldesz harcaimba, hogy nem hagysz magamra, velem leszel. Uram, kérlek, hadd hordozzam a Te áldásodat szeretteim és gyülekezetem életében. Engedd, hogy így legyen! Ámen.