5Móz 32,26–52 és Mt 12,9–21

(ÓSZ) „Megláthatod ugyan közelről azt a földet, de nem mehetsz be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok” (52)! Mózes egy hegytetőről ugyan rápillanthat az előtte elterülő ígéret földjére, a tejjel és mézzel folyó Kánaánra, a zsidó nép Istentől megígért lakóhelyére, de ő oda már nem mehet be. A vétkei miatt. Tragédiának tűnik, de lehet, hogy mégis inkább kegyelem ez, mert Mózes alázatos szívvel tudja fogadni a döntést. De bizonnyal kegyelem az, hogy miénk az ígéret, hogy – bár pontosan nem tudjuk, milyen lesz – Krisztusért bemehetünk és örökké abban a csodálatos országban is maradhatunk, ahol maga az Isten lakik velünk. Ott olyan mennyei dolgok várnak ránk, amelyeket elképzelni sem tudunk. Éppen ezért hatalmas tragédia és végtelenül szomorú, hogy mennyien vannak szerte a világban, akiknek nem lesz ebben a csodában részük, csak mert bután elutasítják és távol maradnak Isten kegyelmétől.

Fohász: Uram, Jézus! Azt ígérted, hogy Te előre mész és helyet készítesz a számunkra, hogy ahol Te vagy, mi is ott lehessünk. Elképesztően kíváncsi vagyok arra, hogy milyen lesz országod teljessége. Megvallom, én sem érdemlem meg, hogy ott legyek, de hiszem, hogy kegyelmedből mégis bemehetek oda. Ámen.