5Móz 32,1–25 és Mt12,1–8

(ÓSZ) „Magasztaljátok Istenünket” (3)! A szigorú rendeletek, a kemény és egyenes törvények sokasága után egy irodalmi alkotás következik. A törvénykönyv végén egy ének. Mózes éneke. Arra mutat ez rá, hogy Istent nem csak ésszel, az elménkben, hanem érzelmekkel, lelkünk mélyéből, szívünk minden indulatával is lehet, sőt kell is szeretni. Engedjük meg az Úrnak, hogy Szentlelkével járja át teljes valónkat, hogy megragadja és formálja gondolatainkat, gondolkodásunkat, és hogy kézbe vegye és felhevíthesse szívünket, érzelmeinket. Hogy így: értelemmel és szívvel tudjuk őt magasztalni és dicsőíteni. Hiszen méltó rá, megérdemli.

Fohász: Uram, hálásan köszönöm Neked mindazokat a műalkotásokat, azokat az irodalmi műveket, költeményeket, énekeket, filmeket és színdara bokat, amelyekben a Te Szentlelked közreműködött. Köszönöm, hogy ezek megörvendeztetik és felemelik Hozzád az én lelkemet. Add, hogy sok ilyen áldott élményben lehessen még részem. Ámen.