Ruth 4,13–22 és Mt 13,47–50

(ÓSZ) „Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és ő lett a dajkája” (16). Naomi örömmel dajkálja unokáját. Micsoda változás ez az életében! A könyv elején élete csapások sorozata. Idegenből hazatérve nem is Naominak, hanem Márának nevezteti magát, ami keserűséget jelent. Most pedig már boldog nagymamaként látjuk. Megelevenedve, tisztelettől övezve. Ne feledjük, hogy életünk az Úr kezében van. S ha olykor bizonytalannak is látszik a jövendő, mert a keserűség szegődik útitársunkká, ez még nem jelent végérvényes kudarcot. Isten a legmélyebb hullámvölgyekből is képes kiemelni, mert ő nem mond le rólunk. „Jó az ÚR azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. Jó csendben várni az ÚR szabadítására” (JSir 3,25-26).

Fohász: Istenem, add, hogy az életemet szorongató bajok, kísértések, próbatételek közepette se feledkezzem el jóságodról és hatalmadról. Add, hogy életem minden napján szabadító, kegyelmes Istenként tudjak Rád tekinteni, hogy ne keserű szívvel, hanem rendületlenül, Beléd vetett biztos reménységgel állhassak meg életem viharaiban. Ámen.