Ruth 4,1–12 és Mt 13,44–46

(ÓSZ) „A kapuban levő egész nép ezt mondta a vénekkel együtt: Tanúk vagyunk! Adja az ÚR, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát” (11). A kapuban lévő nép és a vének jókívánsága egyértelművé teszi előttünk, hogy Ruthot befogadta Isten népe. Sorsa teljesen megváltozott. Istentelen pogányból a választott nép tagjává vált. Számkivetett senki volt, s most áldások várományosa. Szegényből gazdaggá lett. A mindennapi létbizonytalanságot most végre felváltotta a biztos jövendő reménysége. S mindez hogyan történt? Úgy, hogy valaki szeretetből, jóindulatból, kifizette érte az árat. Ahogy Boáz Ruthért, úgy Isten Fia értünk. Krisztus áldozatáért istentelenekből Isten gyermekei s egyben áldások birtokosai, az örök élet várományosai lettünk.

Fohász: Drága Úr Jézus! Legyen áldott a neved, mert már akkor megvásároltál az ördög minden hatalmából, amikor én még mit sem tudtam Rólad. Köszönöm, hogy szeretetből váltottál meg, mert fontos vagyok számodra. Köszönöm, hogy kegyelmedből lehet új és örök életem. Ámen.