Ruth 2,1–3 és Mt 13,10–23

(ÓSZ) „Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedegetni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom” (2)! A Zsidókhoz írt levélben olvassuk: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid 11,6). Ruth szép példáját adja ennek a bibliai igazságnak. Isten törvénye szerint a mezőn elhagyott kéve az árvákat, jövevényeket és özvegyeket illette, ezért másnak nem volt szabad azt összegyűjteni (5Móz 24,19). Ruth bízott Isten igéjének erejében. Bízott abban, hogy a Gondviselő akaratából a számára idegen földön is lesz valaki, akinek elnyeri jóindulatát. Jó lenne, ha a nehézségek idején mi sem feledkeznénk el arról, hogy olyan Úr áll felettünk, aki nagyobb és hatalmasabb életünk legnehezebbnek vélt próbatételeinél is.

Fohász: Uram, köszönöm, hogy hatalmas vagy! Hatalmasabb mindennél, amivel ebben az életben szembe kell néznem és meg kell küzdenem. Add, hogy soha ne feledkezzem el erről. Segíts minden napot azzal a biztos hittel megélnem, hogy bár én törékeny vagyok és kicsiny, a Te erőd mégis átsegít mindenen. Ámen.