Ruth 1,6–22 és Mt 13,1–9

(ÓSZ) „De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled” (16)! Gondolkodtunk-e már azon, hogy Naomi miért unszolja két özvegy menyét, hogy térjenek vissza családjaikhoz? Talán valóban azt akarta, hogy a saját környezetükben érvényesülhessenek. De talán azért is, mert nem akarta, hogy hazatérve Betlehembe kiderüljön a bűne, ugyanis az Úr határozott tiltása ellenére megengedte fiainak, hogy pogány nőt vegyenek feleségül. Bizony sokszor képesek vagyunk mindent megtenni azért, hogy palástoljuk istentelenségünket. Pedig a Biblia ezt írja: „Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer” (Péld 28,13). Isten kegyelme, hogy ő még az emberi bűnökből is képes valami nagyszerűt kihozni. Erről szól az egész Szentírás és ennek ékes bizonyítéka Ruth könyve is.

Fohász: Uram, add, hogy amikor vétkezem ellened, ne a tagadás ösvényére lépjek, hogy csupán mások előtt akarjak jó színben tetszelegni. Add, hogy ne az emberek jóindulatát keressem ilyenkor, hanem egyedül a Te végtelen kegyelmedet. Mert tudom, Uram, hogy a bűnt elítéled, de a megtérő vétkest atyai irgalommal fogadod magadhoz. Ámen.