1Sám 11 és Mt 16,1–4

(ÚSZ) „A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt, és kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik” (1). Jézus Magadán vidékére érkezett, és a farizeusok, meg a szadduceusok rögtön odamentek hozzá, hogy próbára tegyék. Ezek az emberek képmutatók és hitetlenek voltak. Értsük jól! Az a tény is, hogy jelt követelnek Jézustól, hitetlenségüket bizonyítja. Hiszen, ha az ember szívében ott van a hit, nincs szüksége csodákra. Előfordul ugyan, hogy egy csoda által ébredünk rá arra, hogy milyen hatalmas az Úr, de ha folyamatosan a csodákra várunk és azokra alapozunk, csökken a hatásuk. Jézus tisztában volt a farizeusok szándékával, ezért figyelmen kívül hagyta kívánságukat. Fontosnak tartotta azonban, hogy tudassa velük szomorúságát, hogy még mindig kemény a szívük, és jeleket kérnek hit helyett.

Fohász: Urunk, megvalljuk előtted, hogy sokszor mi is olyanok vagyunk, mint a farizeusok: jeleket kívánunk, hogy hinni tudjunk. Köszönjük, hogy minden gyarlóságunk és hitetlenségünk ellenére mégis kész vagy megmutatni igazi hatalmadat. Segíts, hogy többé ne keményítsük meg a szívünket, legyen az a Te otthonod. Ennél nem is történhetne nagyobb csoda velünk. Ámen.