1Sám 10 és Mt 15, 32–39

(ÚSZ) „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton” (32). Jézus már három napja úton volt tanítványaival és tanította a sokaságot. A magukkal hozott élelem közben elfogyott, ezért eljött az ideje, hogy mindenki hazatérjen. Az Úr Jézusnak azonban megesett a szíve a tömegen, most nem a lelki, hanem a fizikai szükségleteiken. Beavatta gondolataiba a tanítványokat, de nem tőlük várta a megoldást. A tanítványok úgy vélték, hogy lehetetlen a küldetés, de Jézus bebizonyította, hogy számára semmi sem lehetetlen. Így erősítette a tanítványok és az ott lévők hitét. Megáldotta a lehetetlenül keveset és mindenki jóllakott, sőt még maradt is. Mit is mondhatnék? Légy az Úrral, kövesd őt és törődni fog Veled, testi és lelki szükségleteiddel is!

Fohász: Jézusunk, köszönjük, hogy fontosak vagyunk a számodra. Köszönjük, hogy törődsz testi-lelki szükségleteinkkel. Hálásak vagyunk gondoskodásodért. Kérünk, segíts minket abban, hogy mi is feltétel nélkül tudjunk gondoskodni másokról, hogy ezzel is a Te kegyelmedet és szeretetedet hirdethessük. Ámen.