Ruth 1,1–5 és Mt 12,38–50

(ÓSZ) „Elment ezért a júdai Betlehemből egy férfi, hogy jövevényként Móáb mezején lakjon. Vele volt a felesége és két fia” (1). Naomi és Elímelek úgy gondolták, nagyobb biztonságban lesznek idegenben, pogány környezetben, mint odahaza, az Úrtól kapott földön, ahol akkor éppen éhínség pusztított. Hamarosan azonban kiderül, hogy a biztonságosnak hitt, könnyebb megélhetéssel kecsegtető idegen vidék az élet örömei helyett a halál szomorúságát tartogatja a család számára. Sajnos jellemző tud lenni ránk, hogy nem Isten segítségével, az általa nekünk rendelt helyen próbálunk megküzdeni életünk nehézségeivel, hanem a könnyebb életút reményében hamis menedéket keresünk magunknak. Az Isten nélküli menekülés, a látszatbiztonságba való kapaszkodás azonban sokszor csak keserűséget tartogat számunkra. Az Istennel megélt próbák viszont a megújulás, a megerősödés lehetőségét hordozzák magukban.

Fohász: Uram, kérlek, segíts, hogy amikor életem próbatételei rám nehezednek, ne a kétes biztonságot adó dolgokban keressem a menedéket, hanem egyedül Tenálad, hiszen csak Benned nyugodhat meg lelkem, csak Tőled jöhet valódi szabadulásom. Ámen.