1Sám 9,14–27 és Mt 15,29–31

(ÚSZ) „A sokaság pedig csodálkozott” (31). Az Úr Jézus a Galileai-tenger partjára érkezett, felment a hegyre és ott leült, hogy megpihenjen. Amint az emberek meghallották, hogy megérkezett arra a vidékre, már hozták is hozzá a különféle betegségben szenvedőket. Jézus lába elé tették őket, aki azonnal cselekedett és gyógyulást adott a számukra, mert látta szenvedésüket és együttérzett velük. A sokaság pedig látva, ami történt, nagyon elcsodálkozott. Az ilyen események, amikor az Úr meggyógyít, megszabadít valakit, lelki szemeinket Istenre irányítják. A csodák elsődleges célja tehát, hogy ráébresszenek minket arra, hogy életünk középpontjában az Úr Jézusnak kell lennie. Akkor minden a helyére kerül: gyógyul, oldódik, megéled. Az Úr dicséretre méltó!

Fohász: Urunk! Köszönjük, hogy mi is rácsodálkozhatunk hatalmadra, kegyelmedre és szeretetedre, amit mindennap szeretnénk megtapasztalni. Csodálatos, hogy ma is képes vagy életeket gyógyítani és megváltoztatni. Hálásak vagyunk, hogy törődsz velünk. Szeretnénk ezért teljes szívvel egyedül Téged dicsőíteni és magasztalni. Ámen.