1Sám 7 és Mt 15,1–9

(ÚSZ) „Ez a nép ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem” (8). Az írástudók és farizeusok megkérdezik Jézustól és tanítványaitól, hogy miért szegik meg az ősök hagyományait, hiszen kézmosás nélkül étkeznek. Jézus kérdéssel válaszol: ők pedig miért szegik meg Isten parancsolatát az ősök hagyományaiért? Mert a farizeusoknak már fontosabb volt a hagyomány, Jézus ellenben Atyja parancsát tartja elsődlegesnek. Az írástudók szíve azért van távol Jézustól, mert nem azt várják és akarják tőle, amiért a földre jött. Ők a saját maguk szolgálatába állítanák, s amint látják, hogy ez nem sikerül, máris meg akarnak szabadulni tőle. Szomorú, de ma is sokakra jellemző ez a hozzáállás. Vajon mi, hogyan vagyunk ezzel?! Az Úr Jézus azért jött, hogy életünk legyen és bővelkedjünk. Ezért ne csak a szánkkal emlegessük őt, hanem közeledjünk hozzá a szívünkkel, hiszen életét adta váltságul mindnyájunkért.

Fohász: Áldunk, Téged, Úr Jézus, hogy meg akarsz szabadítani attól, hogy csak a szájunkkal tiszteljünk Téged. Add, hogy Te légy számunkra a legfontosabb, és hogy ne csupán a külsőségek és hagyományok határozzák meg az életünket. Segíts, hogy egy szívvel és szájjal magasztaljunk Téged. Ámen.