1Sám 4,2–22 és Mt 14,13–21

(ÓSZ) „Hozzuk el ide Sílóból az ÚR szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből” (3)! A választott nép egy elszenvedett, csúnya vereség után az Úr szövetségládája segítségével készül revansra. A cél jó, de az eszköz hibás. Nekik nem a szövetség ládájában kellett volna bízniuk, hanem abban az Istenben, aki parancsot adott az ő jelenlétét jelképező láda elkészítésére. Sokszor mi is az izraelitákhoz hasonlóan cselekszünk. Jók a céljaink, csak az eszközeink gyengék. Te miben bízol, amikor életed legfontosabb csatáit készülsz megvívni? Talán a nyakadban lévő kehelyben, vagy keresztben? Egy Mária szoborban? Esetleg egy képben, amely Jézust ábrázolja? Vagy mondjuk a saját erődben, tudásodban, ügyességedben, pénzedben? Életünk küzdelmeiben egyedül az Úr segíthet szilárd és tartós győzelemre.

Fohász: Uram! Köszönöm erődet és hatalmadat. Köszönöm nagyságodat, s még inkább irántam való kegyelmedet. Kérlek, tégy képessé arra, hogy szembe tudjak szállni életem legfélelmetesebb ellenségeivel. Add, hogy ne önmagamban és javaimban bízva induljak csatáim megvívására, hanem a Te gondviselésedbe vetett reménységgel. Ámen.