1Sám 3–4,1 és Mt 14,1–12

(ÓSZ) „Az ÚR szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok” (4). Isten különféle módokon képes magára irányítani választottai figyelmét. Sámuelt álmában szólítja meg. A tékozló fiú a disznók vályújánál gondol vissza az atyai gondviselésre. Jónást egy cethal emlékezteti az Úr által számára kijelölt küldetésre. Sámsonnak pedig arra volt szüksége, hogy elhagyja csodás ereje, mert különben talán sohasem vette volna komolyan, hogy mire hívta el az Úr. Isten sokféle utat bejár és sokféle eszközt használ annak érdekében, hogy közelebb kerüljön hozzánk, hogy önmagára irányítsa figyelmünket. Ám a hívás módjánál mindig fontosabb az emberi válasz. Komolyan vesszük-e vagy hátat fordítunk neki? Sámuel egy percig sem habozott. Történetéből látjuk majd, hogy ez volt élete legjobb döntése. És Te? Döntöttél már véglegesen az Úr mellett?

Fohász: Uram, köszönöm, hogy számodra minden élethelyzet megfelelő arra, hogy magadra irányítsd tekintetemet. Hívsz a jóval, az örömtelivel, de a próbák által is. Köszönöm, hogy mindez annak a jele, hogy nem mondtál le rólam. Add, hogy komolyan vegyem a hívást, és képes legyen átadni Neked mindenestől az életemet. Ámen.