1Sám 2 és Mt 13,53–58

(ÓSZ) „Akkor így imádkozott Anna: Örömöt szerzett szívemnek az ÚR, felemelte arcomat az ÚR” (1). Ez az ötödik alkalom a könyvben, hogy Annáról azt olvassuk: imádkozott. Az ötös szám a Szentírásban több helyen is összefüggésbe hozható a kegyelem megnyilvánulásával. S ha Annára tekintünk, valóban így is van. Hosszú meddőség után gyermeknek adott életet. Ő pedig folytatja azt, amit valószínűleg egész életében gyakorolt, akár jó, akár rossz napokat kellett átéljen: imádkozik az Úrhoz, és dicsőíti kegyelméért. Hasznos lenne eltanulni Annától az imádságos lelkületet. Olyan sok áldás van az életünkben, amiért érdemes hálát adni. Nagyon sokat kapunk teremtő, megváltó Istenünktől! Mégis oly kevésszer jellemez bennünket az a fajta önfeledt, örömteli, szívből jövő dicsőítés, amiről itt olvasunk. Azt gondolom, főleg Rajtad áll, Testvérem, hogy ez másképp legyen!

Fohász: Istenem, köszönöm életem megannyi csodáját, melyeket a Te jóvoltodból élhettem át. Köszönöm a naponkénti megtartatást, a magam és szeretteim egészségét, gyermekeim, unokáim mosolyát, szeretteim ölelését. Add, hogy ajándékaidat gondolatban felidézve sohase fogyjon el ajkamról az őszinte hálaadás. Ámen.