1Sámuel 1 és Mt 13,51–52

(ÓSZ) „Ez az ember évenként fölment városából Sílóba, hogy imádkozzon, és áldozzon a Seregek URának” (3). A bírák idejét, azt az időszakot, amelyben történetünk játszódik, így jellemzi egy helyen a Szentírás: „mindenki azt csinálta, amit jónak látott” (Bír 21,25). Vagyis mindenki azt tette, amit akart. Bálványimádás, korrupció, erőszak jellemezte ezt a kort. De nem mindenki úszott az árral. Elkáná istenfélő, családcentrikus, becsületes férfiként áll előttünk Sámuel első könyvének elején, aki évenként veszi a fáradtságot, hogy elutazzon a fővárosba, s áldozzon az egyedül igaz Isten tiszteletére. Az istenfélelem manapság is kisebbségbe kényszeríti a keresztyén embert. A világi többség gyakran lekicsinylően néz a hívőkre. Mi mit teszünk ilyen helyzetben? Takargatjuk hitünket, vagy bátran felvállaljuk a bennünk élő, ajándékba kapott reménységet?

Fohász: Istenem, add, hogy minden körülmények között képes legyek bizonyságot tenni Rólad, s mindarról, amit Te ezért a világért tettél. Kérlek, tegyél képessé arra engem, hogy akkor is fel tudjam vállalni hitemet, amikor nagyon nehéz tanítványodként megállni ebben a világban! Ámen.