Dán 12,1–4 és Lk 6,6–11
(ÚSZ) „És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet" (10)! Eszembe jut az a tanulságos történet, amikor a pap az árvíz elől menekül és végül a templom tornyába kapaszkodva várja, hogy Isten megmentse. Hiába jönnek emberek csónakokkal a megmentésére, ő Isten segítségét várja. Végül életét veszti. Istent kérdőre vonva a történtekért ezt a választ kapja: többször is küldtem segítséget a megmentésedre, de nem fogadtad el. A történetben szereplő sorvadt kezű embernek is felkínálja Jézus a segítséget, a gyógyulást. Ehhez ki kell nyújtania a kezét. Isten ma is bizonyságát adja annak, hogy csak ki kell nyújtani felé kezünket, és elfogadni tőle a segítséget. Mert ő képes ma is gyógyítani, kivezetni, utat mutatni, megmenteni. Ma hozzánk szól, mint Krisztusra szorult bűnösökhöz: „Nyújtsd ki a kezedet" és ragadd meg a kegyelmet!
Fohász: Urunk, Istenünk! Ma is a Te kegyelmedbe kapaszkodunk, és várjuk, hogy cselekedj bennünk, értünk, általunk! Kérünk, áldd meg a betegeket, a gyógyíthatatlanokat, a gyászolókat, az özvegyeket, az árvákat. Ámen.