Dán 10,1–11,1 és Lk 5,27–32
(ÓSZ) „Amikor így beszélt hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam: Beszélj, uram, mert megerősítettél engem" (19)! Életünk nagy menetelésében olykor azt érezzük, elfáradtunk, ellankadtunk, minden erőnk elhagyott. A legnagyobb hajtásban érezzük ezt meg különösen. Az ünnep közeledtével pedig még inkább így vagyunk. Ilyenkor fáradunk el igazán. Pedig most kellene az erő. Ezért fontos az ünnep. Hogy megálljunk, megpihenjünk és lelkileg is feltöltődjünk. Az ünnep értünk van, hogy újra és újra átéljük: Isten beszél hozzánk, tőle kapunk erőt lélekben és testben egyaránt. Ő ismer minket és tudja: „elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul" (Ézs 40,30–31). Isten erősíti azokat, akik gyengeségük idején is benne bíznak. Éld át ma ezt: ő beszél hozzám és megerősít engem!
Fohász: Urunk, Istenünk, Te látod mennyiszer és mennyire megfáradunk, köszönjük azért, hogy Nálad új erőt kaphatunk! Ma is ezért fohászkodunk Hozzád! Adj erőt szeretni, megbocsátani, segíteni, jót tenni. Ámen.