Ézs 7 és Lk 8,22–25
(ÓSZ) „Ezért maga az Úr fog jelet adni nektek: Íme egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik majd el" (14). Isten ígéretének megerősítésére jövendöli meg ezt a jelt Ézsaiás próféta Áház király számára. A király feleségéről szól ez a prófécia és a születendő gyermekéről, akinek a neve sokatmondó. Immánuél, ami azt jelenti: Velünk az Isten. Ez a név előre mutatott arra a Szabadítóra, akit nemcsak egy nép, hanem az egész világ iránt érzett mély szeretetéből küldött az Atya. Évekkel később, azon a bizonyos éjszakán, Betlehemben, Isten valóban meglátogatott minket, közénk jött, hogy ne csak távoli Atyánknak ismerjük, hanem hogy valósággá legyen számunkra: Velünk az Isten. Ezen a szentestén ezt ünnepeljük, ennek örüljünk, mert megszületett Megváltónk, az Úr Krisztus!
Fohász: Megváltó Krisztusunk! Ezen a szentestén eléd hozzuk szívünk minden hódolatát és dicsőítünk Téged szeretetedért, melyet megmutattál értünk hozott áldozatodban! Köszönjük, hogy emberi alakban jöttél közel hozzánk, hogy mi is erre a bizonyosságra jussunk: Velünk az Isten! Köszönjük! Ámen.