Ézs 5,1–7 és Lk 8,4–15
(ÚSZ) „Kiment a magvető vetni" (5). A példázatban szereplő magvető nagyon bőkezű. Nem sajnálja a magot oda is hinteni, ahol nagyobb az esély arra, hogy nem szökken majd szárba, és nem hoz termést. Mégsem mondja, hogy: oda feleslegesen hintenék magot, nem pocsékolom arra a helyre. A kevésbé jó talajnak is megadja a lehetőséget, hogy termést hozzon. Szűkösek a szavaink, hogy kifejezzük, mekkora áldás, hogy a mi mennyei Atyánk is ilyen bőkezűen osztja az ő Igéjét. Nem személyválogató, nem sajnálja szavát azoktól sem, akik talán nem lennének rá méltók. Ő lehetőséget ad minden embernek, hogy a hallott igét, az elhintett magot befogadja. A mi felelősség, hogy mit kezdünk az elvetett maggal, a kapott igével. Te hogyan fogadod Isten mindennapi igéjét?
Fohász: Gondviselő Atyánk! Köszönjük, hogy Te nem vagy személyválogató és Igédet minden ember számára adod. Bocsásd meg, ha mi kisajátítjuk azt magunknak, vagy nem jól bánunk vele, és terméketlen marad az szívünkben. Kérünk, tedd szívünket jó termőtalajjá, melyben Igéd megmarad és bő termést hoz! Ámen.