Ézsaiás 1,1–17 és Lk 7,1–10
(ÓSZ) „Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést" (13)! Ézsaiás próféta szájából hangzik az isteni szó. Kemény szavak ezek, melyekkel Isten ki akarja józanítani eltévedt népét. Az ünneplés, a jókedv, az eljátszott öröm nem tudja elfedni a nyilvánvaló vagy rejtett bűnöket. Isten előtt, aki a szívek és vesék vizsgálója, nem lehet takargatni; nem lehet úgy tenni, mintha; nem lehet szemet hunyni az égbekiáltó vétkek fölött. Ezért az igazi, Isten előtti ünneplés mindig bűnbánattal kezdődik. Mert őszinteségben és megkönnyebbülésben lehet csak valóban szívbéli és felszabadult az örömünk Az ünnep most is közeledik. Bűnbánattal térjünk Urunkhoz, hogy örömmel találkozhassunk vele, ünnepelve kegyelmét és szeretetét! Így lesz igaz és szent az ünneplésünk.
Fohász: Urunk, szavad ma is figyelmeztet bennünket: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Pt 1,16). Kérünk, fogadd őszinte bűnbánatunkat és tisztíts meg minket, hogy ünneplőben, szentül állhassunk meg Teelőtted! Ámen.