Hag 2 és Lk 6,47–49
(ÚSZ) „Amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve" (48). Ebben a példázatban kétféle ház épül, az egyik kősziklára alapozott, a másik a földre, alap nélkül. Mindkettő szépen áll, szemet gyönyörködtető, ameddig nincs kipróbálva, nincs kitéve a viszontagságos időjárásnak. Csak akkor derül ki, valójában melyik ház épült jó alapra, amikor érkezik az áradat, jön a megpróbálás ideje. A mi életünk és hitünk is hasonló a példázatban szereplő házhoz. Lehet valaki nagyon megnyerő, kedves, jó cselekedetekkel teljes, de mi lesz, ha a próbák árvize beleütközik. Ekkor válik csak nyilvánvalóvá, hogy az alap nem volt igazán mélyen, nem volt igazi, Krisztusban gyökerező hit, csupán emberi szimpátia, mások jótetszésének elnyerése, megjátszott kegyesség. A kipróbálás ideje eljön. Addig is vizsgáljuk meg magunkat, vajon Krisztusra épül a hitünk?
Fohász: Úr Jézus Krisztus! Kérünk, adj nekünk szilárd, megingathatatlan, Benned gyökerező hitet, mely a próbák idején is megtartja életünk épületét! Kérünk, Urunk, a ránk engedett gondok csak próbák legyenek és ne kísértések. És, ha lehet, rövidítsd meg a próbák idejét, mert gyengék vagyunk! Ámen.