Jón 4 és Lk 6,37–42
(ÓSZ) „Igazad van-e, hogy haragszol" (4)?! Jónás megsértődik, haragszik, amiért Isten nemcsak vele cselekszik kegyelmesen, hanem a pogány Ninivével is. Ha Jónáson múlt volna, nem kegyelmez meg Ninivének. Milyen jó, hogy nem emberi érzésekre van bízva Isten megbocsátó szeretete! Milyen jó, hogy Isten emberré lett értünk, de nem emberi módon bánt és bánik velünk ma sem! Mert ha így tenne, bizonnyal mindenféle kegyetlenségben lenne részünk. Így azonban biztosak lehetünk benne, hogy a kegyelem Istene senkit nem küld el, aki igaz bűnbánattal hozzá tér. „Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul" (JSir 3,22–23).
Fohász: Kegyelmes Istenünk! Köszönjük, hogy nem fogyott el irgalmad és napról-napra elmerülhetünk szeretetedben! Csak ez véd minket családi bajokban, munkahelyi gondokban, egyházi méltatlanságban. Köszönjük! Ámen.