Eszt 10 és Jel 22,8–21
(ÚSZ) Jöjj! (17). A hegyen meglátott szent város, az új Jeruzsálem, melyben árad az élet vize, csupa szépség, dicsőség, fény és szeplőtelen tisztaság. Lámpása maga a Bárány, az Úr Jézus Krisztus. A lakosai azok lesznek, akiknek neve benne van a Bárány könyvében, amint ő maga mondta tanítványainak: „annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben" (Lk 10,20). A Szentírásnak ez az utolsó fejezete is tiszta evangélium. Figyelmeztet, de ígér és hívogat is. Hívogat az Úr Jézus Krisztus, hogy „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek" (Mt 11,28). Jöjjetek, és lássátok színről színre az Urat, és éljetek vele örökké! Mert megígérte, hogy „bizony, hamar eljövök". János őszinte sóhaja legyen a miénk is: „Jöjj, Uram Jézus!"
Fohász: Életnek Ura! Nehéz, próbákkal, kísértésekkel teli az út, amely országodba vezet. De tudom, nem vagyok elveszett, mert oly sokszor mutattad már meg magad az életemben. Kiszabadítottál, megsegítettél, új utat mutattál, megáldottál. Add, hogy hűséges maradhassak Hozzád! Ámen.