1Móz 19 és 1Kor 10,14–11,1
(ÚSZ) „Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak" (1). Pál a korinthusi gyülekezet tagjait arra buzdítja, hogy kövessék őt, azonban rögtön túlmutat önmagán, Krisztusra. A mai keresztyénség feladata is ez: egyre inkább Krisztus-arcú emberekké válni, és felragyogtatni Jézus Krisztus dicsőségét a világban. Miről beszél szavak nélkül is az életünk? A pietizmus atyjának nevezett Arndt Jánostól származik ez a találó gondolat: „Krisztusnak sok a szolgája, de kevés a követője." A Szentírás is jónéhány olyan embert állít elénk, akik Isten szolgáinak mondták magukat, Krisztust azonban nem követték. Vajon mi csupán a szolgái vagy a követői is vagyunk Krisztusnak? Jézus a tanítványait is elsősorban követőinek hívta el. Amint olvashatjuk is: „mindent otthagyva követték őt" (Lk 5,11). Kövessük Jézust, engedelmeskedjünk neki mindenben és megtaláljuk a teljes békességet.
Fohász: Jézusunk, szeretnénk szüntelenül a Te akaratodat követni, hogy egyre inkább Téged mutassunk föl a világnak. Adj ezért, kérünk, engedelmes szívet, hogy hűséges követőid legyünk a szolgálatban. Ámen.