Eszt 4 és Jel 19,1–10
(ÚSZ) „És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd" (10)! Hát én ezt úgy imádom! – hangzik sokszor, legyen szó viccről, ételről, ruháról, bármiről. Ám vigyázzunk, aki sok mindent imád, az igazából semmit sem szeret, mert nem kezeli jól a tiszteletadás mértékét. Figyelmeztet a mennyei trónus felől a hang minket is: „Vigyázz, ne tedd!" Ne imádj senkit, ne borulj le a hatalmasok előtt, mert a tisztelet ugyan az emberé, de az imádat egyedül Istent illeti meg! Akinek dicsősége és hatalma, hűsége és igazságossága, szeretete és megbocsátó kegyelme mutatkozott meg az Úr Jézus Krisztus életében, halálában és feltámadásában. Testvérem! Gyönyörködhetsz a nyár minden természeti szépségében, a termés növekedésében, a madarak énekében, de Téged is földöntúli örömre és imádatra hív az üzenet: „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára" (9)!
Fohász: Urunk, Krisztusunk! Hű és igaz vagy Te, egyedül méltó a dicsőségre és dicséretre! Szeretnénk szilárdan megállni a hitben, bátran, mint Dávid Góliáttal szemben, semmitől sem félve, hanem tudva, hogy Te mellettünk állsz. Ezért csak előtted borulunk le, csak Téged imádunk! Ámen.