1Móz 9 és 1Kor 6,1–8
(ÓSZ) „Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök" (13). Szépséges égi jellel, tündöklő színek ívével hirdeti Isten újra és újra velünk kötött szövetségét, irántunk való szeretetét. Azonban nagyobb ellentmondás már nem is lehetne a szivárvány bibliai értelme és a mai korszellem által használt jelentése közt. De hazudjon bármit is a világ, a szivárvány az Istenben bízók jelképe, amelyet senki és semmi nem vehet el tőlünk, hiszen örök szövetség az alapja. Ez a szövetség pedig olyan, mint a szivárvány: vajon tudjuk, hol van a kezdete, és hol van a vége? Ilyen végtelen szeretettel szeret bennünket az Úr! „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő URad" (Ézs 54,10).
Fohász: Örökkévaló Urunk, ki megformáltad a szelet, az esőt és a nagy vizeket! Ki mederbe zártad a vizeket, s alapot vetettél a hegyeknek! Formálj minket a Te teremtő, szent kezed által, és tarts meg a Te szövetségedben családunkkal egyetemben. Jézus Krisztusért. Ámen.