1Móz 4 és 1Kor 3,1–5
(ÓSZ) „Akkor kezdték segítségül hívni az ÚR nevét" (26). Látszat és valóság. Az Éden kertjében a kígyó hazudott Évának, és a bűn számtalan romlásával bejött a világba. Káin pedig elindította a könny, a halál, a gyász, a jajkiáltás, a fájdalom lavináját. Az ember mottója ez lett: ne a Te akaratod legyen meg, hanem az enyém. Mert a látszat – mint az ördög hatásos eszköze – bennünk is elülteti a kételkedés magvát: vajon az Úr Isten valóban a legjobbat akarja nekünk. De velem együtt, ugye, Te is tudod, mi a valóság? Az, hogy Isten a kezdet kezdete óta hűséges, irgalmas, kegyelmes és szerető Úr, ezért nincs még végünk! Csak az Úr tudja tisztán tartani szemünket, szívünket és jó irányba terelni életünket. Jézus Krisztus által pedig utat nyitott nekünk, hogy a belé vetett hittel visszanyerjük mindazt, amit az első emberpár elveszített, és így békességünk lehessen. Ezért a mai napot is kezdd azzal, hogy segítségül hívod az Úr nevét!
Fohász: Urunk, segítségül hívjuk ma is a Te szent nevedet, mert sok a csábítás, sok a kísértés. Nehéz Hozzád hűségesnek maradni, hitben járni, jót cselekedni. Bocsáss meg, Urunk! Segíts meg, erősíts meg minket, adj hitet, szeretetet! Ámen.